Swis Nature

Donau-Auen National Park

Ahol a kék Duna kizöldül

Az 1996-ban alapított Donau-Auen Nemzeti Park két európai főváros, Bécs és Pozsony között terül el. A Hainburg mellé tervezett vízierőmű nem épülhetett meg, helyette a Dunának ezt a szakaszát nemzeti parkká nyilvánították. Több mint 9,300 hektárjával a nemzeti park Közép-Európa egyik utolsó kiterjedt vizes-élőhely jellegű területének védelmét biztosítja. Valamivel több mint 36 kilométeren át a Duna szabadon folyhat, s biztosítja a nemzeti park területén az élő környezet védelmét.

Itt még ma is érezni a nagy folyó zabolázatlan erejét, amely egykor a környező tájat is képes volt átformálni. A vizes élőhelyeket az áradások folyamatosan újraalakítják, új víztereket teremtve, elhordva a talajt a benne gyökerező növényekkel, fákkal, s új, puszta felületeket téve szabaddá. Amint a víz elvonul, ezeket a csupasz felületeket rövidesen új növényzet lepi el, s e változás folyamatos. A Duna munkája azonban csak ott érvényesülhet, ahol szabadon folyhat – miként teszi azt ezen a folyószakaszon.

Az Ausztrián átfolyó Duna jellegét e szakaszokon a „hegyi folyó” kifejezés írja le legjobban. Átlagos esése kilométerenként 40 cm, a vízsebesség pedig 1-3 m/s. A hegyekben történő hóolvadás késő tavasztól nyár közepéig okoz magas vízállásokat; a lehulló csapadék miatti áradás viszont az év bármelyik időszakában előfordulhat. A növények és vadon élő állatok számára a Duna-völgy kelet-nyugati irányú vándorlási folyosót jelent. A nemzeti park területén a Duna vízminősége II. osztályú.

Az emberi beavatkozások a folyóra azonban még itt is hatást gyakoroltak. A nagy folyószabályozás a Dunát, mely egykor számos ágra szakadt, egy mederbe kényszerítette, és a mellékágak közül jó néhányat levágott. A partfalakat hosszú szakaszokon szilárd betonnal és kővel erősítették meg. Mivel a Duna nemzetközi hajózóút, ezért a hajóközlekedés feltételeit is építmények segítségével, hajózócsatorna kialakításával igyekeztek optimalizálni. Ezen beavatkozások jó részét mostanra már lépésről lépésre visszaalakították. Ma már újító szemléletű vízépítési megoldásokkal – például oldalágaknak a főághoz való visszakapcsolásával, és a szilárd, épített partoldalak elbontásával – igyekeznek a természetközelibb feltételeket ismét megteremteni.

A folyó és a parti részek ideális körülményeket biztosítanak több ritka, áramlást kedvelő halfajnak, valamint számos vízimadárnak, főleg amelyek költésükhöz a kavicsos részeket választják előszeretettel, így például a sárszalonkának vagy a kis lilének, de mellettük a rétisasnak is.A kavicspartokon gazdag pionír növénytársulások és füzesek díszlenek.

Az ökológiai szempontból legértékesebb dunai élőhelyek a mellékágak torkolati részei, a természetes állapotú partoldalak, és az alacsony vízállású zónák.

up
Tolja fel és le az összes fotót. Érintse meg a képre a nagyításhoz.
down